Újra betűkben a lelkem

2020. 11. 08. No Comments

Mit lehet írni több mint egy év csendesség után? Nem tehetek úgy, mintha mi sem történt volna, de nem tudom mégis mivel kezdjem… szóval hagyom, hogy kigördüljenek a szavak

Az biztos, hogy az új felület és az új logó mellett nem szeretnék szó nélkül elmenni. Mert hát lett, mind a kettő. Úgy éreztem kell a frissítés, és most nagyon örülök ennek a döntésnek. A férjem munkája nélkül ez bizony nem ilyen lenne, így szeretném neki itt is nagyon megköszönni! Nem csak nagyszerű férj, de a türelme is ámulatba ejtő. A logót Eszter álmodta meg nekem, vagyis főleg ő, egy picit én… Nekem nagyon tetszik, közel áll a szívemhez. (Itt megtaláljátok Eszter vállalkozását, a Comforting Soult). Bízom benne, hogy Nektek is tetszik, és szeretni fogjátok ezt a friss felületet! Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!

A másik dolog aminek mégiscsak helye lenne egy ilyen bejegyzésben az az, hogy leírjam, hogy mi volt az oka a hosszú csendnek. Röviden: Én. Azonban talán csak megtörtént, ok nélkül… nem úgy volt ám ez, hogy eldöntöttem, hogy többet nem írok, és kész… sokkal inkább sodort az élet, az érzelmek, és telt az idő írás nélkül. Nem is akarom magyarázni, nincs értelme. Hiányzott, és most úgy érzem újra bennem van az érzés, hogy adni tudjak, és hogy újra betűkben realizálódjon a lelkem itt a Habfürdőn.

Talán nem kerülte el a figyelmeteket, hogy a legutolsó bejegyzéseim egyike az “Itt vagyok. Sokkal több mint nem anya”. S most, hogy újra írok, nem szeretném kikerülni, azt a tényt és csodát, hogy éppen kisbabát várok – ha Instán követtek, ez nem újdonság :)  – Ha esetleg nem, akkor írom, hogy bizony így van, és nagyon-nagyon boldog vagyok!

A köztes időről a témát illetően most nem sokat szeretnék mesélni, bár kikerülni sem akarom… nyilvánvalóan mivel a blog az én életemből merít, ezért nem elhanyagolható a tény, hogy azóta hosszú idő eltelt. Talán köze is van a kettőnek egymáshoz… mármint annak, hogy nem írtam és lelki hullámvasútnak amin akkor ültem, s amiről csak nemrég szálhattam át, erre a merőben új fajtára. Hiszen a Habfürdő a lelkem esszenciája. Nem arról van szó, hogy a HAB fogyott ki belőlem ez idő alatt, mert nem így volt! Még a legsötétebb pillanatokban sem, bár akkor éppen csak pislákolt. Nem a HAB fogyott el… inkább csak nem akartam úgy írni, hogy nem szívből jövö szavak formálódnak.

Instagramon néhány hete megosztottam pár részletet a Babavárást illetően, engedjétek meg, hogy egy kis részt ide másoljak, hogy ez a katyvasz titszuljon, amit próbálok leírni:

“Májusban amikor megjött a menstruációm, nagyon mélyre kerültem… akkor egész héten random sírások jöttek rám, és nagyon szenvedtem, nem találtam a helyem, nem tudtam másra gondolni sem… Aztán egyik kiadós sírás után úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom magam, mert olyan mélységekbe ahonnan egyszer már összekapartam magam kínkeserves munkával, nem akarok visszamenni. Ekkor született az az ominózus Mai HAB, amire csak nemrég jöttem rá, hogy mennyire közel íródott ahhoz, amikor Baba érkezett.

Két nap leforgása alatt hatalmasat fordítottam magamon. Így utólag visszanézve hihetetlen. Akkor elintéztem egy telefont, és szeptemberre kaptam időpontot, hogy belevágjunk a mesterséges utak egyikébe (bár egyébként egyszer már megvolt hozzá minden vizsgálatunk, de valahogy nem voltam képes belevágni… de ez egy másik történet). Úgy voltam vele, itt a nyár, ideje élni. Szóval a témát jegelve, egyszerre fordultam minden más felé. A munkahelyi pozíciómban is kilátásban volt egy váltás, arra is rákoncentráltam (azóta össze is jött…ha az embernek két álma van, azok nyilván egyszerre teljesülnek, és nyilvánvaló lesz, hogy az erősebb kiüti a másikat), akkor kezdtem bele a Blog újragondolásába is (amire végül nem került még pont, mert más dolgom akadt :), viszont most is éppen folyik a munka), és akkor iratkoztam be fotós suliba is.

Utálom és mindig is utáltam a tanácsot, hogy, “engedd el”… mert ennél kiábrándítóbb “kedves ötlet” nem sok van, amit kaphat bárki aki babára vár… de tény és való, hogy az, hogy magamtól értem meg arra, hogy ez így nem mehet tovább, és így nem lehet élni, változtatnom kell, valószínűleg segített (na meg az árapály, az üregi nyúl fölött elszálló sas és a csillagok állása), hogy megérkezzen a Csodánk. De ez sajnos soha nem lesz működő tanács… mert az nem egy “akkor most iszom egy pohár vizet” jellegű tudatos döntés… ez olyasmi, amire csak később jön rá az ember, hogy mennyire szomjas volt és mennyire jó, hogy végre megtalálta azt a pohár vizet… Egy lelki folyamat eredménye, ahová nem tudatosan jut az ember, de legalábbis nem úgy, ahogy ez a “jó tanács” gondolja.”
(A folytatásra ha kíváncsiak vagytok Instagramon a kiemelt posztok között megtalálható)

Tény tehát, hogy a kettőt szétválasztani – Baba érkezése és hogy újra van blog – nem lehet, és nem is szeretném. Összefonódnak bennem, s ilyenformán szétválaszthatatlanok. Mert hamarabb éreztem az erőt és az ihletet az újra íráshoz, minthogy Baba megérkezett volna hozzánk, és szándékosan  fordítottam a fókuszt újra a blog felé, viszont sokkal több kreativitást érzek most magamban, mint Baba előtt.

Azonban nem szeretném, hogy azt gondoljátok csak azért írok újra, mert Babát várok. Tudom, hogy megtörtént volna ez a poszt anélkül is, csak kicsit másképpen. De ez a variáció határozottan jobban tetszik. :)

Hogy hogyan tovább? Miről fog szólni ezután a Habfürdő? Amiről eddig, s ha máshogy is, az csak azért van, mert én is változom. Nyilvánvalóan mivel én írom, én pedig Édesanya leszek (vagyok) nem szeretném kikerülni a témát. De rengeteg ötletem van olyan posztokra is, amelyeknek semmi köze a kis Csodánkhoz. Szóval ha netán megfordult a fejetekben, elárulom, hogy nem hiszem, hogy blog teljes mértékben anyabloggá avanzsálna, s az új neve Baba szappan lenne :).

Maradok inkább benne én, az átlagos lány, nő, feleség … anya ♥️ –  lassan ideje átírni a bemutatkozásom :)  – s maradok ugyan az, aki eddig is, és ezután is bátran mondja:

Hiszek A Boldogságban.

No Comments

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Rólam

Nő. Feleség. Kislány. Nővér. Húg. Barátnő. Kolléga. Kézműves. Modell. Fotós. Blogger. Én.  Én vagyok, és: Őszintén?! Szeretek én lenni... néha nem, de talán ez nem baj, ilyen vagyok, talán ilyen vagy Te is... Olvass tovább

INSTAHAB

Legnépszerűbb Bejegyzések

Címkék

×