Hogy kell belekezdeni egy bejegyzésbe, amivel kapcsolatban érzések egész tárházával tudom feltölteni a gondolatokat? Kezdem ott, ahol abbahagytam, szóval az előzményekről itt olvashattok: Házat keresünk #1 #2 #3 #4 #5
A házat keresünk történetnek ott lett vége, hogy “Sok-sok munka lesz még vele.” Nos… Még mindig itt is tart.
Először is el kell mondanom, hogy szinte mindent magunk csinálunk, amit lehet felelőtlenségnek titulálni, lehet butaságnak, és lehet még sok más mindennek is.
Mégis így van, egyrészt mert anyagilag nem tudjuk megengedni azt, hogy más csinálja – vagyis helyesbítek, ha megengednénk magunknak, akkor még több mindenről kellene lemondanunk, amiről viszont már nem mondunk le. Pont. :) – másrészt ha akarnánk rá költeni, akkor is vita lenne köztem és a férjem között azt illetően, hogy hívjunk-e valakit vagy sem. Nem nagy vita, de sokat kellene beszélgetnünk, hogy kompromisszumra jussunk. Szerencsére azonban nem fenyeget ez a veszély, mert egyetértésben megállapodtunk, hogy amit tudunk azt mi csinálunk.
A legtöbb problémát talán az idő okozza. Sokkal jobban állnánk, ha több időnk lenne… így viszont próbálunk egyensúlyt tartani a tartani a házra, a családra, a barátokra, a munkára, a hobbira és az egymásra fordított időben. Szóval sokkal előrébb is járhatnánk. De itt járunk. És igazából jelen pillanatban boldog vagyok, mert tudom, hogy majd nagyon szép lesz.
Indultunk onnan, hogy akkor szeretnénk költözni, ha megcsináltuk a fürdőt, az előszoba, konyha és az étkező burkolatát, van konyhabútorunk és gépeink, kivertünk egy falban egy ajtót, és kifestettünk. Decemberben már ehelyett az volt a terv, hogy akkor költözünk, ha készen van a fürdőszoba. Az nincs kész – höh… majd meglátjátok! – de már itt alszunk minden este. Költözni tényleg csak akkor fogunk, ha majd a tiszta és kész fürdőszobában elmerülhetek a kádban a habfürdőben. ;)
Az első lépés tehát a fürdőszoba teljes kibelezése volt, ami a csempeverés vidám műveletével kezdődött. A vidámat nem szarkasztikusan írom, mert tényleg az volt! Potyogott a csempe, jött vele a 10 centis vakolat, és előbukkant a pucér házunk vályog fala, ami semmilyen szögből nem szép, no de nem baj, majd újravakoljuk és lecsempézzük.
A padlón természetesen a járólap rá volt rakva az ötvenéves járólapra, amit nagyjából csak egy egész leheletnyivel volt könnyebb felverni, mint alatta a betont. Betonverés után, másnap nem tudtam mozgatni az egeret. Azért kellett felverni, mert a csöveket is kicseréltük, és a szennyvízcső a betonba ment. Miközben csináltuk elhangzott egy mondat a számból, amely aztán szállóige lett. Azt hiszem az egész építkezést végig fogja kísérni: “Szívem… ez nem lány munka” :) Általában a reménytelenség és a “már nevetek kínomban” állapota között szoktam mondani. Ennek ellenére szívesen csinálom! Nagyszerű lesz majd visszagondolni ezekre az időkre, amikor nem lánymunkával lett szebb az otthonunk.
Kicseréltük a csöveket – ami miatt egyszerűen csodálom a férjem, mert hihetetlen!!! Egy szakértő sem csinálta volna jobban!! – sőt, még lyukat is vágtunk a plafonba (komolyan! ;) ), hogy a szennyvíz majd egyszer le tudjon jönni a “majd egyszer” fenti fürdőből… majd egyszer. A plafonlyukasztás elég vicces dolog. Szegény ház, lehet néha kétségekbe vonta, hogy szeretjük.
A villanyszerelésnek is nekifogtunk… természetesen volt, hogy délután 5 után…mikor máskor, mint amikor már sötét van kint? Viszont jelentem, nagyszerű lámpa vagyok!!! :)
Mielőtt rémüldözni kezdtek, hogy hogyhogy a villanyt is mi csináljuk, gyorsan megírom, hogy István villamosmérnök (meg amúgy is ezermester-polihisztor). Igaz ugyan, hogy gyenge- és nem erősáramú, azért higgyetek nekem, ért hozzá! És már én is tudok egy csomó mindent! :) Például, hogy hogy kell a régi helyére új vezetéket behúzni, meg hogy hogy kell blankolni, meg hogy az a jó, ha a vezetékből három van (a védőföld, a null meg a fázis), amelyeknek külön színkódja van, és rendkívül bosszantó, ha valaki előttünk úgy gondolta, hogy ugyanmitszámítanakaszínek… pirosat vagy kéket vágjunk, hogy robbanjon? :)
Jelenleg az emeleten – ahol a karácsonyfánk is van, ami még mindig áll <3 – nincs villany. Szilveszterkor itt volt a buli, akkor volt. Választhattunk, hogy meleg víz, vagy villany. Akkor a villanyt választottuk, mert fent volt a buli, mivel ott melegebb van. Most meleg vizünk van.
Apropó meleg. Hogy miért alszunk itt. És nem véletlen, hogy nem úgy fogalmazunk, hogy “lakunk”. Még nem költöztünk ki, és minden nap hazamegyünk itthonról. :)
Arra nem tudom mennyire emlékeztek, hogy a gáz nincs, és nem is lesz bevezetve. Szóval fával fűtünk. A melléképületben van egy kazán, az szépen és gyorsan felmelegít a házat. Már ha ég benne a tűz. Mert ha nem, úgy elég nehéz… Nos történt az új év harmadik napján, hogy éjszaka nagyon kergették egymást a mínuszok egyre lentebb, a tűz pedig nem égett (mivel nem voltunk itt) és a kazán elfagyott. Tudjátok ez fizika… a víz megfagyott, tehát tágulni kezdett, amit a cső annyira nem szívlelt, és ezért inkább úgy volt vele, hogy menjél, ha menni akarsz… kilyukadt. Khm.. azért az élmény volt, amikor kijöttem én is, és az egy dolog, hogy a melléképületbe papírhajók úszkálhattak volna a padlón, de hogy István kinyitotta a kazánajtót és onnan szépen kicsorgott még a Niagara… ott ahol a tűz szokott égni. Hm…el tudjátok képzelni… Hát ezért alszunk kint, mert vettünk egy új kazánt, és hogy ne legyen többet ilyen jó fej a jéggel a cső, itt vagyunk és immár egy hete minden este ropog a tűz a kazánban. Aminek Sárkány a neve, de erről majd legközelebb.
Igyekszem otthonossá tenni, már a napokban egészen jól is éreztem magam, bár ebben sokat segít, hogy tudom, idővel mennyire szép lesz… Nagyon várom, hogy festhessünk… de az még hosszú hónapok kérdése. Mutatok azért egy-két képet, hogy lássátok milyenek az állapotok. :) A minőségükért bocsánatot kérek. Telefonnal készültek.
A fürdőnket ajánlom figyelmetekbe, ahol bizony bizony, van mosdókagyló (ideiglenes, mielőtt nagyon néznétek :D :D ) és wc is (az nem ideiglenes). Micsoda luxus!!! El tudjátok képzelni mennyire boldog vagyok, hogy vannak??? :)
Talán a fürdőszobánk legrosszabb napjai, miután megszabadultunk a csempétől és minden mástól is… kibeleztük teljesen.
Itt látható a lyuk a plafonon, és a wc jelenlegi állapota… vagyis nem, most tisztább a járólap alatta, ami gyönyörű sötétbarna.
Itt a kedvencem, a műanyag doboz – mosdókagyló! Annyira ügyes és kreatív férjem van! <3
Ez egy jóval korábbi állapot, amikor még csak kijárogattunk…
A munkásemberek :) Vagy bankrablók? :) … nah azok biztosan nem, akkor nem így nézne ki a ház.
Íme a volt kazánunk darabjaira szedve… szerintem romantikus :)
De hogy nehogy csak a csúnyát lássátok… Ez a gyönyörű kertünkben készült…
Egy idilli pillanat január elsején :)
És a karácsonyfánk teljes pompájában. :)
Volt itt még ám rombolás… de azt majd legközelebb. :)
16 hozzászólás
Hajrá, hajrá :-) tavasszal nálunk is fürdőrombolás, utána fűtéscső csere :-) februárban lépcsőépítés és lambériázás. Az én férjem is polihisztor, éljenek a szuper pasik :-)! És majdnem villamosmérnök is (nem fejezte be a sulit, de 7 évig dolgozott hasonló területen) :-)
Hát akkor belevágtok ti is a közepébe! Kitartást!!! :)
A Rékák, a Fülesük, és a polihisztor férjeik :D
lattam mar par ilyen lerombolt hazat es a vegeredmenyt is, uh mar latom a lelki szemeimmel, hogy ilyen fantasztikus lesz az otthonotok amikor elkeszul. Nem beszelve az erzesrol, hogy ti magatok ujitottatok fel. Gratulalok hozza, nekem nem biztos lenne hozza erom, mind lelki mind fizikai :)
Hát… engem is ez segít át a nehezén!
Kicsit irigyellek titeket – na nem azért, mert olyan jó mókának tűnik egy házfelújítás, főleg úgy, hogy mindent ti csináltok, hanem mert ott vagytok a kezdetektől és folyamatosan látjátok, hogy hogy alakul át álmaitok otthonává a ház. Csak kitartást, ha lassan is, de haladtok!
Mi is az idén tavasszal kezdünk neki a nyáron vásárolt kis házunk felújításába, de mivel külföldön élünk, a ház pedig a szülővárosunkban van, kicsit problémás… A munkálatokat így tehát nem mi végezzük, nem is igazán leszünk ott közben sem (azt a pár hetet leszámítva, amikor hazalátogatunk), nekem már ez egy nagy probléma. A férjem szerint túl aggodalmaskodom az egészet, de mit csináljak, ha azt szeretném, hogy minden az elképzeléseink szerint alakuljon?!
Ne szomorkodj! Hidd el, így is a tiétek lesz és nagyon jó lesz! Bízz az emberekben akikre rábízod a házat, és próbáld elfogadni, hogy sajnos nem lesz minden olyan amilyennek szeretnéd… viszont, ami most kiszúrja a szemed és zavar, az pár hét ott lakás után már fel sem fog tűnni, és annál jobb lesz igazi otthonná alakítani!
És mikorra várható a költözés?
Igen, a bizalom és az elfogadás – ez az a kettő, amivel világéletemben küzdöttem. De mint mindent, ezt is megoldjuk! Csak pozitívan! :)
Nyáron már ott tervezünk lakni. Persze mindennel korántsem leszünk kész, az évekbe is telhet, de ha már minden fal ott áll, ahol szeretnénk, és meg van a fürdőszoba is, akkor semmi sem szab gátat a beköltözésnek. Időközben pedig lehet csinosítgatni.
Nektek is kitartást, és természetesen én is várom a további beszámolót az otthonotokkal kapcsolatban! :)
Wow, ez igen! Nem semmi, hogy ilyen szakemberi munkákba is belefogtok (még ha István villamosmérnök is), úgyhogy RESPECT! Biztos nagyon szép lesz. A bútrokat is ti fogjátok készíteni? ;) Annyira szívesen megnézném a Pinteresten az új otthonba kerülő ötleteidet, én, mivel már berendeztük saját lakásunkat, már csak itt álmodozok (ezzel etetem a férjem, de igazából sosem adom fel a lakberendezés izgalmas – és sajnos költséges – társasjátékát).
:D Nagyon nevettem ezen a bútor dolgon. Sajnos azt nem … vagy szerencsére? :)
Van pinterest tábla, bár nem az enyém… Istváné elsősorban, több ezer pinnel. Tiszta függő! :) Én csak módjával, mert nem szívesen nézek olyasmit, amiről tudom, hogy soha vagy nagyon sokára lehet az enyém. Nagyon várom már, hogy a lakberendezés legyen a “probléma” és nem a málló vakolat, a por, és a narancssárga fal…
https://hu.pinterest.com/stevomchun/lak%C3%A1s-dekor/
Eljön az is. Babysteps :) Máskülönben megihletett a bejegyzésed, és a hetek óta szakemberre váró tapétát feltettük magunk a hétvégén. Sôt, még a régit is levettük s.k. Persze ez nem betonfeltörés, de én erre is büszke vagyok.
Ha jön a jó idô, gondolom, a kert is felkerül a tervezôs listára. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, biztos megér egy bejegyzést! ;)
Hű, én ezt tuti nem csinálnám….felőrölne engem, minket. Belakattannék a tudatba, higy ennek mennyire beláthatatlan a vége.
Nagy riszpekt?
Ja, és ezzel a fűtési technikával fűtési idényben soha nem tudtok majd elutazni vagyis egy napnál többet nem otthon lenni?
Hidd el, néha én is kételkedem abban, hogy nem kattanok be végleg :) Eddig mindig kimásztam a gödörből… remélem így is marad.
A kérdésedre válaszolva… nekem is ez volt az első gondolatom… István szerint nem igazán, de én nem vagyok hajlandó ebbe belenyugodni, uh. keressük a megoldást. Viszont szerencsére sógoromék ott laknak velünk egy faluban, így ha minden kötél szakad, maximum megkérjük őket szépen, hogy napi egyszer rakjanak tüzet… de remélem inkább kitalálunk valamit, mert ez így nem annyira huszonegyedik századi :) Nem a fafűtéssel van a gondom, az kifejezetten tetszik (most még), viszont tuti beszerzünk valami kütyüt ami áthidalja az ilyen eseteket.
És mi az oka, hogy a gáz bevezetését kizártátok? Vegyes tüzelésű se jó?
Más: az instagramodon levő pillangós torta honnan van?
A gázkészlet fogyóban van a Földön :)
Az az igazi ok, hogy csak az utca túloldalán van gázcsonk, és minimum hatnullás lenne csak a gázterv. Annyira meg nem kell.
Ha miskolci torta megfelel, akkor szívesen megírom, hogy honnan van. :) Az egyik barátnőm készítette.
Na igen, az efféle bekötések sajna drágák, pl. szennyvíz is.
Azt hittem, cukrászdás, olyan szép. Most nem aktuális, de azért köszi.
Kitartás. Mi majdnem két évig kerestünk házikót/lakást/bármit, bank nem állt velünk szóba, nem voltunk hitelképesek (Két közalkalmazott, határozatlan idejű munkaviszonnyal, hitelek nélkül…No comment…) Végül vettünk egy “hétvégi házat”. Minden nélkül. 4 évbe telt, mire először ott aludtunk…. Apránként, mindig épp amire össze tudtuk spórolni a pénzt. Kezdetben hívtunk szakembert, de minek? Vagy nekünk kellett kijavítani a végzett “munkát”, vagy hívni kellett másikat, még több pénzért,hogy csinálja meg rendesen. A végére profin gipszkartonoztunk, villany és vízszereltünk, fűtést raktunk össze. Szerencsére az ember nálunk is ezermester, és én se esek kétségbe, ha szerszámot kell fogni. Ami nem ment, azt meg megtanultuk youtube-ról. Én voltam a segédmunkás. Az “ez nem lány munka!” eleinte nálam is befigyelt, később már vakolatot vertem le, betonoztam, gipszkartonoztam, festettem szó nélkül, csak legyen kész. Minden centijében benne vagyunk, igy igazán a miénk, és olyan, amilyet a körülményekből a lehető legjobban ki tudtunk hozni.