Keddi Kilenc amit minden tanév elején megfogadtam

Szinte lehetetlen, hogy ilyenkor szeptember elején az ember lánya – fia – ne nosztalgiázzon el kicsit az évkezdésen. Kivéve, ha maga is kezdi az iskolát, vagy csemetéjét küldi suliba. Ezen két esetben egészen biztosan mindenféle hangulat átjárja az embert, kivéve a nosztalgia.

Én azonban egyik csoportba sem tartozom – már és még -, így elkapott némi nosztalgikus érzés. Főleg mivel az időjárás is szemtelenül pofázik nekem, és hiába volt szent meggyőződésem, hogy gyönyörűséges meleg lesz még ilyenkor, megmutatta, hogy ő mit gondol az őszről.

Még mielőtt belekezdenék. Félreértés ne essék, bár az a bejegyzés végére egyértelmű lesz, hogy nem én voltam az osztály rendszerezett és legjobb diákja, sőt az sem akiről a házit másolták – inkább az aki néha másolt – ennek ellenére nem mondanám, hogy rossz tanuló voltam, sem azt hogy trehány és rendetlen… inkább csak amolyan … pont megfelelő. Legalábbis a felnőttkori – milyen??? – önmagamnak mindenképpen.

Tehát a tanévkezdés eszembe jutatta mi mindent fogadtam meg minden évben ilyenkor, míg az iskola padot koptattam, hogy

“nah majd mostantól…”

1.

Normálisan jegyzetelek
Véletlenül sem maradok le egyetlen fontos mondatról se, kiszűröm a lényeget, és minden tárgy, minden órájának ott lesz a dátuma és címe is, hogy vissza tudjam keresni. Nagyjából szeptember 10-ig vissza is lehetne keresni minden tanévbe …. ha még meglennének a füzeteim

2.

Rend lesz az asztalomon
Hatalmas és határozott mozdulattal sepertem le minden augusztus végén az asztalomon összegyűlt temérdek cuccot, nem kis frászt hozva ennek hangjával a családomra. “Na most úúúúgy rendet teremtek, hogy egész évben kitart”. 1 hónap múlva a hang ismét felütötte fejét, mikor októberben rájöttem, hogy most sem sikerült… “Akkor majd most!”.

3.

Időben felkelek
Az elhatározásnál csak a pozitív szemléletem, a hitem és a bizakodásom nagyobb. Minden áldott reggel meggyőződésem ugyanis, hogy holnap sikerülni fog. Jelen idő, ugyanis ez független az iskolától. Sajnos.

4.

Az aznap feladott leckét tanulom
Ezen fogadalmam állt a leggyengébb lábakon. Nagyjából az első komolyabb óra végéig. A fogadalommal sokkal inkább csak elismertem, hogy mennyire jó és praktikus módszer, ha az ember nem a holnapra feladott házit csinálja meg, hanem az aznap tanultakat erősíti otthon. Ezt még mindig így gondolom. Jó módszer.

5.

Szépen írok
Hasonlóan az első fogadalomhoz, ez is csak addig tartott, míg le nem maradtam egy kicsit. Onnantól sajnálatos módon csak és kizárólag titkos kóddal lehetett kiolvasni az írásomat… amihez a kódfejtő táblát néha én is elhagytam.

6.

Használom a naptáramat
Ezt meg is tartottam. Már ha a használat azt is jelenti, hogy mindenhová viszed magaddal, év végére úgy néz ki mint amit a kutya szájából téptek ki, de ha kinyitod, csak szeptember közepén, esetleg még január elején találni benne bejegyzést… nah jó, egy-egy matek és töri témazáró is felbukkan. Ha ez használat, akkor bizony, hogy használtam!

7.

Rend lesz a hátizsákomban
Hiába, a női táska azt gondolom akkor is női táska, ha történetesen egy 14 évesé és iskolai hátizsák. Volt benne mindig minden ami kell, de még több aminek jelenlétét az ég világon semmi nem indokolja. De a zseni a rendetlenségben is megtalálja amit keres. Szóval … zseni vagyok.

8.

Odafigyelek minden órán
Kivéve amikor jobb a szünetben elkezdett könyv és tovább kell olvasni, vagy amikor a barátnőkkel sürgős levelezni való van, vagy amikor éppen eszembe jut a tegnap esti film, a holnapi randim, a hétvégi kirándulásom vagy amikor már az előző órán elvesztettem a fonalat. Ezek kivételével Mindig.

9.

Amit nem kellett megfogadni…
…tettem anélkül is: odafigyelni arra ami érdekelt… vagy ami tudtam, hogy fontos; örülni a lyukas órának; ábrándozni a szerelemről; várni a szünetet; aggódni amikor a napló kinyílt; bolondságokat írni a dolgozatban; örülni az ötösnek; örülni a négyesnek; néha örülni a hármasnak, de annak csak halkan; levelezni órán, zavarba jönni; szeretni az énekkart; sokat nevetni a barátokkal;