Akárhogyan is, a február talán a legnehezebb hónap az évben. Már fogyóban az évkezdési lendület, de még itt a tél, ami bármennyire is szeretjük a havat, a kötött pulcsikat, a kuckózást, mostanra már inkább vágyunk a nap fényre, a melegre, a lenge ruhákra, a virágokra. Őszintén szólva, örülök, hogy vége! Bár nagyon igyekeztem megtalálni a szépet a hónapban, néha azért összecsapott a fejem fölött a szürke idő és a hangulatom.
A hónap végére pedig már tényleg elvesztettem a türelmemet, aminek következtében aztán elkezdtem lesni a virágboltokat némi üdeségre vágyakozva, de végül nem vettem semmit… a hétvégére persze már sóhajtoztam, hogy csak kellett volna valami, mert olyan szépen süt a nap is, hiányzik a virág. Kint azonban a kert még csak most ébredezik…
Ezen ébredezést segítve elkezdtük megmetszeni a fákat a kertben, s a levágott ágakra pillantva jött az ihlet: Ha a természet még várat is magára, én nem várok tovább, kivirágoztatom a faágakat magam.
Amire szükségem volt:
- faágak
- krepp papír, vagy a kicsit drágább selyempapír a virágok színében
- olló
- tű, cérna
- ragasztó – én meleg ragasztót használtam
- és a levélkékhez valami anyag – de ez akár el is hagyható
Az elkészítés menetének a leírása már-már bonyolultabb, mint maga az alkotás. A papírból nagyjából 2-2,5 cm széles “legyezőt” hajtogattam, a krepp papír hosszában, és 40 cm szélesen. Majd ezt vágtam kisebb darabokra a könnyebb kezelhetőség érdekében, mivel kis karikákat vágtam a virágokhoz. Egy virág olyan 5-8 “sziromból” áll. A körök közepét óvatosan összevarrtam, éppen csak hogy megtartsák egymást, majd szirmonként gyűrtem belőlük kis virágot oly módon, hogy a legfelsővel kezdve egyenként középre hajtogattam.
A kis körök méretével aztán lehet játszani a virágok méretét illetően. Én nagyjából 20 virágot készítettem, beleszámolva a bimbókat is, amiket a leeső hulladékból pödörtem.
Elmélkedtem afölött, hogy levélkéket tegyek-e, így megnéztem néhány képet Pinteresten, hogy hogyan tetszik jobban – és nem is lepődtem meg, hogy másoknak is jutott már eszébe ez az ötlet. Végül arra jutottam, hogy néhány levélke elkél az ágon, de azért nem viszem túlzásba, mert… nem volt elég zöld anyagom hozzá :). De azt hiszem elég is ez a pár levélke, mert amúgy is a cseresznyefa hamarabb bont virágot mint levelet. Egyébként valami nagyon furcsa kis anyagot túrtam elő a szekrényből, vékony és bársonyos, és remek, mert abszolút nem foszlik. Sajnos azonban fogalmam sincsen, hogy mi lehet a neve, ha ráismertek ez alapján, örömmel megtudnám.
Amikor elkészültek a kis virágok, felragasztottam őket az ágakra, s a kisebb virágok, bimbók mellé minden esetben került egy levélke is.
Ezután már csak az elhelyezése maradt hátra. Az esküvőnkről maradt némi fehér kavics, illetve előkerült egy masni is és persze a megunhatatlan befőttesüveg. Ebbe a kompozícióba állítottam bele a három ágat, és örömmel nyugtáztam, hogy egészen csinos lett a végeredmény.
Ha van kedved, csempéssz te is egy kis tavaszt a szobádba, és ha megtetted, nagyon örülnék, ha megmutatnád nekem a kész alkotást, például Instagrammon a #habfurdoblog – ot használva, vagy akár Facebookon kommentben vagy üzenetben.
Legyen vidám, virágos Márciusotok!!!
2 hozzászólás
Annyira üde és szép lett a maga egyszerűségével :)
Köszönöm!!