A google.com 146 000 találatot hoz arra, hogy “amerikai palacsinta recept”. Az első néhányat megnézve nem pont ugyan az, mint ahogyan mi csináltuk most hétvégén, így úgy döntöttem legyen egy 146 001. találat is. :)
Azért azt mindenképpen meg kell írjam, hogy én valahogy az édes süteményekkel nem jövök ki annyira, mint szeretném. No nem azzal van a gond, hogy esetleg megenni nem szeretném őket…ó közel sem! Arról van szó, hogy még kiskoromban nekem ütközhetett egy átok, ami egyszerűen mindig hatalmas elkeseredést vagy hatalmas nevetést okoz a konyhában, ha én édességet csinálok. Példának okáért az első pudingfőzésem:
Mert hát a csoki pudingot melyik 10 éves ne szeretné? Tudtam, hogy csak a tej és a pudingpor kell hozzá. Kérdeztem apát, hogy meddig kell főzni. Ő pedig mondta, hogy amíg el nem kezd sűrűsödni. Én főztem, főztem, főztem… de nem kezdett… olyan fél óra kitartó kavargatás, de annál kevesebb sűrűsödés után hívtam apát, hogy ugyan nézze már meg mi a gond. A gond az volt, hogy a pudingpor még nem került bele a tejbe…a tej anélkül meg ugye nem igen sűrűsödött. Szerencsére nem is égett oda, mert én hűségesen kavargattam, de szerintem oly sokáig tejet pudinghoz még nem forraltak :). És ez csak egy … és ennek az alapja csak egy félreértés azt illetően, hogy mit kell meddig főzni…a többi történet nem publikus. :) Pedig a rendes palacsintával is volt kalandom…hm. hagyjuk :)
Szóval az átkomat nagyon igyekszem mostanában megtörni és néha úgy tűnik, hogy sikerül is. Azért mindenképpen tovább kell próbálkozni, de nem adom fel!
Már nagyon régóta ki akartam próbálni ezeket a kis pufókákat, és őszintén szólva nem csalódtam! Lehet, hogy az átok ellenére azért sikerült, mert nem egyértelműen édesség,hiszen lehet akár mondjuk szalonnával, tejföllel vagy sajttal is fogyasztani, de lehet, hogy a férjem a kulcs a dologban. :)
Őszinte leszek. A receptet Jamie Olivertől loptam , szóval nem vagyok igazán eredeti :) De nem baj.
A hozzávalók:
3 tojás – 1,5 dl tej- 120 g liszt – 1 púpos kávéskanál sütőpor – 1 csipet só
Lehet, hogy az Amerikaipalacsintázók Szövetsége most megkövezne emiatt (Jamie valószínűleg, bár ki tudja), de mivel mi alapvetően édességet szerettünk volna, ezért tettünk bele egy vaníliás cukrot is. Ettől sem lett sokkal édesebb, de szerintem pont jó végeredményt kaptunk. Ebből az adagból (elrontás és odaégetés nélkül :D – mindenki magából indul ki) kb 6 db palacsinta lesz. Elég laktató, így olyan 2-3 db elég is egy embernek szerintem.
Az elkészítése olyan mint a piskótáé (dupla csodálkozás, hogy ezek után is sikerült…legutóbb ugyanis cipőtalp tortát ettünk – vagyis nem ettünk :)).
A tojásokat szét kell választani, a sárgájával el kell keverni a tejet, a lisztet és a sütőport. A fehérjét a csipet sóval habbá verni és óvatosan hozzá forgatni a tésztához. Ezek után már csak meg kell sütni a kis duci palacsintákat. Mérsékelt tűzön, teflonos palacsinta sütőben, olaj nélkül. Nem kell pici legyen a palacsintasütő, mert nem folyik szét a nagyban sem a tészta. Mi először piciben sütöttük, de jobb volt amikor átváltottunk a nagyra.
Ami az izgalmakat adja, az az ízesítés. Mi sárgadinnyét és barackot tettünk bele, Jamie azt írja, hogy a palacsinta sütőbe miután beleöntöttük a a tésztát, hagyjuk, hogy az elkezdjen szilárdulni, és utána tegyük bele a gyümölcsöt, csokit, akármitamitcsakeltudszképzelni, és úgy fordítsuk meg. Nekünk jobban bejött, hogyha rögtön miután kitöltöttük a tésztát beletettük a gyümölcsöt.
A szép aranybarna palacsintákból helyes tornyot építettünk, a palacsinták között a maradék gyümölccsel, és leöntöttük olvasztott csokival.
Csináltunk áfonya lekvárosat is. Mennyei! Mindenképpen kipróbálásra ajánlott, és szerintem gyorsan is megy. Szóval palacsinta sütésre fel! :)
Jó étvágyat!
4 hozzászólás
Óó, kedves Réka!
Miért éppen mirólunk nem ejtettél szót ebben a frissen sült bejegyzésben? (Hiába szedtük ízekre, csupán morzsáinkat találtuk meg benne.) Pedig milyen kalandokat éltünk át együtt! Ahogy mi emlékszünk bőséggel akadtak közöttük viccesek, sőt egyenesen tanulságosak is, nemde? ;-)
Üdv,
a palacsintáid – köztük a két “kis” túlélővel
Drága “kis” túlélő palacsintáim! Való igaz, csak utaltam rátok, gondoltam megőröm a magánszférátokat…de talán tényleg méltó volna leírni, hogyan NEM sütöttük meg barátnőimmel kb 18 társatokat, hogyan ragadtak oda egytől eggyig, hogyan mostuk ki minden egyes szakdt, odaégett, odaragadt palacafat után a palacsintasütőt lehűtve ezzel és biztosítva a következő áldozatok biztos leragadását. Hogyan születtetek meg végül ti ketten és töltöttünk meg benneteket 20 palacsintányi túrós krémmel és nőttetek oly nagyra, hogy barátnőmmel majdnem megszakadtunk a nevetéstől miközben a kutyánk is nagyon jól lakott palacafattal. :) Igazatok van, méltatlan volt ezt elhallgatnom. Sajnálom!
Málnás köszönetem :P ;-)
Mondd, miért kell neked ilyeneket írnod, azaz miért olvasok én ilyeneket, mikor se egy száraz babapiskóta, se tojás, se egyéb nyamiság nem akad közel, s távol… :)