Szép város Kolozsvár…

2015. 06. 04. 13 hozzászólás

 

Húsvétkor írtam, hogy nagyon régen nem jártam otthon, Erdélyben. Pünkösdkor azonban végre mi is tudtunk menni, és sokkal jobb volt mint amire számítottam, pedig tudtam h jó lesz. Lélekmegújító volt!

Csütörtökön este indultunk, és olyan zuhét kaptunk útközben a nyakunkba – illetve az autó nyakába – amilyet igazán régen láttam. Részben gyönyörű volt, ahogy haladtunk a vihar felé, és a villámok cikáztak mindenhol körülöttünk a lemenő nap felhők mögötti fényében- részben viszont nagyon félelmetes. Eleinte a gyönyörködést választottam, mert egyszerűen leírhatatlan volt a látvány ahogy közeledtünk a hegyek felé és fel-fel villantak az égen átcikázó villámok. Aztán jött az eső, amikor már nem a villámok villanása kötött le. Az ablaktörlő  hűségesen törölt, de így sem volt túl hatékony, néha felvillant egy-egy kamion rémisztő fénye, és már azért, hogy szépen mondjam a “zabszem ott volt a fenekemben”. :)

Végül aztán csak átverekedtük, akarom mondani át(autók)áztuk magunkat az esőn, és hajnali 1-kor meg is érkeztünk Mamához, Kolozsvárra.

Az emlékek úgy rohantak le, hogy időm se volt őket egyesével rendesen megnézegetni, egyre csak jöttek és jöttek. A park, a Szamos, a ház, a nyarak, a falnyalás.. (khm… hát azt hiszem ez gyerekkorom egyik legnagyobb hülyesége… megnyaltuk a falat, és miután ez így nedves lett, a körmünkkel lehetett szép mintákat kaparni a festékbe… sejthetitek, hogy mennyire örültek neki, mikor meglátták :D )

Pedig voltam már “felnőtt” koromban is jó néhányszor otthon, nem is olyan nagyon régen, nem is mindig kevés időre, mégis most valamiért nagyon letepertek a gyerekkori, nyári élmények, amikor hónapokat töltöttem otthon. Unokatestvéreimmel szinte az összes közeli parkot bejártuk, és mindnek nevet is adtunk, “főztünk” hideg teát a balkonon (erkély) száradó bodzából amit aztán játék kockában tálaltunk, volt saját fánk, amin elücsörögtünk,  és ettük a Tata (nagypapám) által készített nyalókát, játszottunk ezer meg egy dolgot, találtunk ki igazán filmbe való meséket és csináltunk annyi marhaságot – mert nincs jobb szó – , hogy azoknak csak a  felemlegetésére  is izomláz lesz a hasamban a nevetéstől.

Nem olyan rég rájöttem, hogy mivel haza megyek Kolozsvárra, ezért szinte alig láttam még belőle valamit mint “turista”. Amit láttam is, az is régen volt, ezért elhatároztam, hogy ebben a három napban minél többet szeretnék megnézni, és szeretnék megmutatni a Férjemnek.

Pénteken az Öcsémmel és Istvánnal karöltve, elsétáltunk a Botanikus Kertbe. Egyszerűen lenyűgöző látvány volt, a pálmaházával, a kaktuszokkal, a japán (?) kertjével, a teknősökkel, a kis patakkal és megannyi csodás zöldjével. Csak elképzelni tudom, hogy kicsit korábban, tavasszal mennyivel lehetett gyönyörűbb, ha így is elvarázsolt. Egyetlen problémánk az volt, hogy minden csak románul és latinul volt kiírva, sehol legalább egy angol elnevezés, hogy tudjuk, hogy mit látunk. De az élmény így is olyan volt mint egy szuper kirándulás, egyszerre több éghajlaton. Mutatom a képeket inkább.

1

2

3

4

5

8

9

10

7

11

Aznap este koncertre is hivatalosak voltunk, a Kolozsvári filharmonikusokat hallgathattuk meg, mivel az egyik gyerekkori barátnőm játszott köztük brácsán. Már a koncert előtt is kaptam egy kis jókedvet, mivel egy idősebb úr egy beszélgetés során megkérdezte a férjemet, hogy van-e vadászpuskája, mert akinek ilyen felesége van mint én, annak legyen. :) (pirul).

Nem vagyok nagy koncertre járó, se könnyű zenei, se klasszikus zenei. Nem mert nem szeretem a zenét, sőt, hanem egyszerűen valahogy a zene nekem inkább valami mellett szóljon, hogy kiegészítse azt, nem tudok pusztán csak azt hallgatni, mert nem tudok megülni-állni tétlen. Most mégis átléptem egy másik dimenzióba, ahol Bartók és Mozart lakik, annyira jól éreztem magam. Nem hunytam le a szemem, mert egyszerűen annyira élveztem, hogy úgy éreztem lemaradnék valamiről ha nem figyelek. Szóval csodálatos élmény volt az egész. Utána pedig beültünk barátnőmékkel egy hangulatos kis pizzériába.

Kolozsváron hangulatos helyből nincs hiány. Annyi designos jól kitalált hely van, hogy csak ámuldoztunk Istvánnal. Eléggé szeretjük azokat a helyeket ahol egyben van minden, így minket nagyon meg lehet venni a berendezéssel. Szóval nagyon tetszett, és ha arra jártok mindenképpen fedezzetek fel minél több helyet!

Szerencsénk volt, mert most voltak az ifjúsági napok – amit a magyarok csak román napoknak emlegetnek, mivel ott, arra augusztusban vannak a magyar napok, amire ezek után mindenképpen szeretnék eljutni – így egészen sok programba botlottunk.

Így aztán szombaton “fesztiváloztunk” unokatestvéremékkel. A Nagyparkban számos kis program várt minket, meg egy nagyon szép fotó kiállítás is, ott sétálgattunk.

Nagyon meglepő… nem is ez a jó szó…. Megdöbbentő! Van egy pavilon a park közepén, ami gyakorlatilag esküvőgyárként működik. Úgy képzeljétek el, hogy ott sétál a rengeteg ember a parkban, jön a násznép puccban, megtörténik az esküvő, közben a végén meg ott topog a következő párocska a násznépével… Mint valami futószalag… Vicces volt, és hihetetlen… Ez így minden csak nem egyedi esküvő. Minden esetre én mint nagy esküvő mániás szépen kielemeztem a ruhákat, a sminkeket, a színeket, a virágokat. :D Próbáltam lefényképezni őket, de nem akartam nagyon pofátlan lenni, így homályos lett… Ezen a képen elvileg 4 menyasszony is van (egynek csak a szoknyája sarka látszik, megtaláljátok? :)), és még mögöttem voltak akkor éppen ketten :D Egy esküvő kiállításon nincsenek ennyien. :)

IMG_7993

Szombat este volt az úgynevezett Fényfesztivál, ami az idén magasan vitte eddig a rendezvény élményeim versenyének első díját. Papír lámpásokat hajtogattak, gondolom iskolások és önkéntesek – szervezők, abba kerültek a mécsem és az egyik park 20 000 ilyen lámpással volt tele. Az élményt lehetetlen elmesélni, de még a képek sem adják vissza. Vigyázat, sok kép következik, nem tudtam tovább redukálni…

IMG_8074

IMG_8078

3

1

2

IMG_8088

IMG_8108

IMG_8105

IMG_8122

IMG_8132

4

IMG_8142

6

A vasárnap már leginkább a pihenésről szólt, meg találkozásokról, beszélgetésekről. Akkor már nem készületek képek, de van még 1-2 innen-onnan, amit még nem mutattam. Például az egyik legviccesebbet, a naaaaagy szumóbajnokságról, ahol unokatestvéreim legyőztek minket, meg az aranyos bácsikat a padon. És azt sem, hogy milyen a “Fellegvárból” a kilátás. Bár az képen igazán nem is lehet megmutatni, főleg nem ezzel, de nem baj. :)

IMG_8000

IMG_8004

IMG_7990

IMG_7876

IMG_8180

 

13 hozzászólás

  • Bokor Boglárka 2015. 06. 04. at 16:42

    Teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem Kolozsvárra. Jövőre szeretnék felköltözni is :D

    • Bokor Boglárka 2015. 06. 04. at 16:43

      Kolozsvárba*

  • Fodor Lilla 2015. 06. 04. at 20:55

    Hihiii :D Szép kis összefoglaló :) Nagyon jó volt végre találkozni!

    • Reka 2015. 06. 05. at 13:08

      De még milyen nagyon jó!!! Várunk Titeket hozzánk!!!

  • nallag 2015. 06. 05. at 10:11

    Azok a lámpások *.* annyira szépek még így fotókon keresztül is, képzelem, hogy élőben milyen mesés lehetett. Gyönyörű város, köszönöm, hogy elkalauzoltál egy bejegyzés erejéig! :)

    • Reka 2015. 06. 05. at 13:09

      Ó igen! csodálatos volt… hihetetlen!
      Nagyon szívesen, bár viszonylag keveset tudtam mutatni :) Örülök, hogy tetszett!!

  • Zsuzsi 2015. 06. 05. at 10:49

    imádtam azt a 4 évet amit ott töltöttem, és még mindig egyik kedvenc városom :)

    • Reka 2015. 06. 05. at 13:09

      Miket meg nem tud az ember ;) Ott tanultál?

      • Zsuzsi 2015. 06. 05. at 23:04

        igen, alapképzést ott végeztem, erdélyi vagyok :)

  • nataliakubasi 2015. 06. 05. at 11:07

    Annyira tetszik, hogy nagyon! :D A képek nagyon szépek, imádom az ilyen stílusú leírásokat, amik saját élményen alapulnak :) Akkor végre feltöltődtél, remélem sokáig kitart ;)

    • Reka 2015. 06. 05. at 13:10

      Igen, nagyon nagyon jó volt! Végre a munka sem olyan szoros most éppen. Szóval most jó :) ;)
      Örülök, hogy tetszett! :)

  • Reka 2015. 06. 05. at 13:07

    Nagyon szerethető város – igaz sajnos nagyon jellemző rá a kettősség. Egyik pillanatba ott a szemét, a kosz, a tömeg, a lepukkantság és arrébb sétálsz néhány métert és gyönyörű, lenyűgöző, tiszta kép tárul eléd… mondjuk melyik közép európai nagyvárosra nem igaz ez?
    Remélem sikerülnek a terveid!

  • DoRcY 2015. 06. 08. at 10:35

    Jajj, hát tényleg csodálatos! Még sosem voltam Kolozsváron, de most elvarázsolt, és nagyon jó volt a személyes élményeket olvasni, úgy szeretem az ilyen bejegyzéseket! A botanikus kert és a lámpások is gyönyörűek! Nagyon feltöltős pár nap lehetett!

  • Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    ×