Bevallok nektek valamit. Mostanában könnyen elfelejtkezem arról, hogy mi minden jó vesz körül, és hajlamosabb vagyok azt látni ami nincs meg. Nem tetszem magamnak, de szerencsére nincs nagy gond, csak némi anyagi nehézség próbálja elhitetni velem, hogy fontos. De nem fontos. Ezért most mintegy fejbekólintásképpen gondoltam végignézem a “naplómat” azaz a telefonomon lévő képeket, hogy mi minden történt velem. Fejbekólintás: több dolog is volt ami boldoggá tett, s nehéz volt kiválasztani kilencet. Őszinte leszek: 1 órával ezelőtt még nagyon rossz kedvem volt. Megtettem ezt az apróságot, és máris vidámabban nézek a nap elé, sőt Augusztus elé is, ami a kedvenc hónapom! Anyagiak ide vagy oda, #hiszekaboldogságban és csudajó hónapom lesz!
Tegyétek meg magatokért, hogy ahelyett, hogy arra koncentráltok mi mindenre nincs lehetőségetek, arra figyeljetek, hogy micsoda örömök érnek az életben.
A képek ezúttal saját fotók, melyek közül néhányat az Instagram oldalamon is láthattatok már.
Nehéz volt kiválasztani egyetlen képet, mert legalább 40 napraforgós fotó közül válogattam. A mignonosat például láttátok? :) Egyszerűen az utolsó virágzás pillanatáig is képes volt ámulatba ejteni a csodája. Végül mégis erre esett a választásom, mert ez az első képek között volt.
Egy gránátalma hosszú ideig várt a hűtőben a sorsára, már már kezdte volna feladni. Végül egyik nap, hazafelé tartottam a buszon, mikor bekattantam, és bár többször próbálkoztunk fagyival (gép nélkül) inkább sikertelenül mint sikerrel, mégis beleugrottam újra. Ezt a receptet találtam, és a sikerélmény nem maradt el.
Bár nem kellene meglepődnünk, mivel a szomszédunknak gyakorlatilag macskafarmja van, azért mégiscsak nagyon megilletődtünk, mikor láttuk, hogy az egyik rózsabokrunk alatt három kiscica született. Mókás látvány ahogy minden reggel hasra vágjuk magunkat az autónk előtt, hogy megnézzük nincs-e alatta kiscica, mert volt már rá példa.
Nagyon jó volt a barátokkal kicsit kiszakadni a mindennapokból és elmenni Kisvárdára a LESZFESZTRE, majd másnap a Nyíregyházi strandon kipihenni a “fáradalmakat”. Jót buliztunk a Tankcsapda koncertjén, majd másnap egy kisebb nyári vihar miatt szinte kiürült strandon egyedül csúszdázni is hatalmas feltöltődés volt.
A tópart rabja vagyok, aki esetleg követ bármilyen platformon, az ezt nagyon jól tudja – lehet már unja is. Egyik délután kimentünk hármasban a férjemmel, és az egyik nagyon jó barátnőmmel és a naplemente egyszerűen még a szokásosnál is szebb színekben pompázott. Élmény volt számomra két fontos emberrel az a délután.
Talán pont a mindennapi nehézségek miatt ad hatalmas kikapcsolódást, talán csak a biológiai hatásai miatt, nem tudom, de a futásban most igazi örömömet lelem. Boldog vagyok a kis sikereknek, az 5 kmnek, és annak a szabadságnak amit a futás ad számomra.
Mindig nagy öröm felfedezni egy jó receptet, amit sikerrel meg is tudok valósítani, s most sem volt ez másképpen, amikor a HabVero blogon rábukkantam erre a receptre. Könnyű elkészíteni, különleges íze van, és akár néhány nappal az elkészülte után is finom.
Elsős korunk óta ismerjük egymást a menyasszonnyal, és a legmeghatározóbb korszakban váltunk barátokká (néha ellenségekké :) ) éppen ezért fantasztikus élmény volt az esküvője. A lagzi elejéről picit meglógtunk Istvánnal, mert mindenképpen szerettem volna egy képet a menő menyasszonyi autóban. Szerencsénk volt, mert később már nem volt ott.
Két képeslap is érkezett postán: #jóbarátaimvannak, és klassz ajándékokat is kaptam. A családommal egy nappal korábban ünnepeltünk, ami nagyon viccesre sikerült, s aznap egy teljesen nyugodt, vidám remek nap lehetett az enyém, kettesben Istvánnal.
No Comments