Eső nyáron

Mint esőcsepp robban szét ha leér a földre, úgy hullanak a gondolataim körbe-körbe.

Gondoltam beállok időjárás jelentőnek, hiszen rajtam kívül nyilván senki sem vette észre, hogy napok óta őszi-tavaszi idő van odakint. Pedig nyár van, nyár kellene legyen, de mostanában valahogy a szívemből is hiányzik a napsütés.

Képek forrása: itt.

Mennyire furcsa ezt leírni. Pedig töretlenül hiszek abban, hogy a boldogság rajtam múlik. Hogy én tehetek érte. Kell mindig a napsütés a szívben ahhoz, hogy azt mondhassam boldog vagyok!? Az eső is lehet szép a lélekben is. Csak kicsit másképpen, kicsit csöndesebben.

Nem könnyű most a szívem. Nem egyszerűek a problémák amikkel szemben állok, és a tehetetlenség megőrjít.

A problémák szóra most többen felhúztátok a szemöldökötöket, és befészkelte magát a természetes kíváncsiság, hogy vajon miről lehet szó. Amikor valaki más írt ilyesmit a blogján bennem felmerült egy kérdés. Nem értettem, hogy miért írják le, hogy nincs minden rendben, ha nem írják le mi az ami nincs rendben. Megértettem. Mert nem lehet mindent elmondani, de nem lehet csöndben maradni sem.  Aki személyesen ismer, annak üzenem, hogy ne aggódjon, de ne kérdezzen. Hadd tegyek úgy mint aki csöndben maradt, és hadd szóljak csak akkor, amikor én szeretnék.

Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan is lehet a boldogságban való hitről hitelesen írni, ha az ember életében tényleg minden a helyén van. Hiszen könnyű leírni, hogy hinni kell a boldogságban, amikor boldog vagy. De hogy lehet hinni benne, amikor tehetetlen vagy és nem látod a végét!?

Lehet. Most tapasztalom, és tapogatózom, de lehet. Igen, lehet, mert Istennel kézen fogva a nehézségek is csak fele olyan nehezek.

Kinyitottam a Bibliát és ott volt a válasz. Ha egyszer a boldogságot és könnyű létet tárt karokkal és könnyen fogadtam, akkor a nehézséget miért nem fogadom el. Ezt üzente nekem Isten: Miért inogna meg a hitem a jóban és a boldogságban, amikor akadályt kapok. Hiszen nem erről szövegelek állandóan másoknak, hogy higgyenek, tartsanak ki, tegyen érte? Akkor miért akarnék elbújni, amikor nekem nehéz? Egyébként is mikor történt bármi ok nélkül?

Hiszek abban, hogy mindennek oka van. Mi nem látjuk mindig meg, hogy mi és vitatkozunk, de attól még megvan az oka. Tanulok minden nehézségből, és biztos vagyok abban, hogy ami itt áll előttem az meg fog oldódni.

A férjem mondott pár hónapja egy csodálatos hasonlatot: Amikor a gyermek járni tanul, és nyújtja a szülő felé a kezét, hogy meg tudjon kapaszkodni, a szülő egyre hátrébb lép, hogy a gyermeket inspirálja arra, hogy még egy kicsit menjen, hogy fejlődjön! Gonoszságból teszi ezt? Nem. És ha elesne a gyermek, elkapja, mert ott van közel igazából. A gyermek mégis kicsit úgy érezheti, hogy becsapták, kivéve ha bízik a szülőben. Végül pedig csak eléri a szülő szerető kezeit, és akkor rendbe jön minden. Hát Isten is valahogy így tanít minket “járni” az élet útját.

A nap is kisüt eső után. Mindig kisüt utána. Csak meg kell várni.

Most is ki fog sütni.